Méltó napon, a Magyar Kultúra Napján került sor az Esterházy Péter és Gitta Könyvtára megnyitására, melyet a család felajánlásaként fogadott be az Evangélikus Országos Gyűjtemény Könyvtára egy éven át tartó feldolgozás és katalogizálás után, a Budapest, VIII. Szentkirály u. 51. sz alatti székházába.
Esterházy Péter és Gitta könyvtára 12 ezer darab feletti gyűjteménye, amelynél a donáció célja a könyvtári hagyaték egybentartása volt, a leendő látogatóknak betekintést nyújt abba a szellemi világba, amely őket közvetlenül körülvette, s a magyar irodalom mellett nagy számban tartalmaz német nyelvű, egyházirodalmi, művészeti könyveket, dedikált példányokat és Esterházy műveinek fordításait. Ezzel a gyűjteménnyel nekünk, magyar olvasóknak is tekintélyes darab jut a 20. század második fele magyar, -és az európai kortárs irodalom meghatározó alakjának tárgyi emlékeiből, miután a kéziratait már korábban a Berlini Akadémiára szállították, az örökségkutatást és állagmegóvást megnyugtatóan biztosító, politikától független intézménybe.
A szándékok szerint ez a könyvtár egy találkozó pont kell legyen, ahol élőben kívánják tartani azt a szellemi kisugárzást, amely Esterházy Péter és művei által mindannyiunk öröksége, s bőséges forrása a bölcsességnek, de a humornak is. Ebből a megnyitó ünnepségen is hallhattunk néhány kiragadott idézetet, s bizony hamar felébredt újra a vágy, Esterházy könyvei elővételére. Mert már fájdalmasan régen nélkülözzük szelíd alakját, mindig felpezsdítő szavait, életlátását.
Nekem nagyon tetszett az írótárs, Kemény István megemlékezése is, de mindenkinek, akit érdekelnek az elhangzottak, a csatolt videón visszanézhetik.
A tényleges közvetítés a 12. – 13. perc között indul, így érdemes rögtön odapörgetni a csúszkát.
A könyvtárban már most kiállításra kerültek dedikációk, amelyek a hagyaték könyveiben fellelhetőek, ugyanakkor digitalizálni kívánják azokat a dedikációkat is, amelyeket Esterházy Péter írt olvasóinak, s minden beküldött anyagot szívesen fogadnak. A könyvtár magának ezt az Esterházytól származó mondatot választotta, s függesztette ki falára: “Az angyalok hogyan is másképp, az angyalok nyelvén beszéltek egymással.“
Az épületben én 2012-ben jártam ( https://elismondom.wordpress.com/2012/09/19/kulturalis-orokseg-napjai-2012-masodik-nap/ ), amikor a harmadik emeleti imaház mellett alkalmunk volt a Podmaniczky-Degenfeld örökségből származó könyvtárat is megtekinteni, sajnos eléggé rossz állapotban levő falak között. Remélhetőleg az új könyvtár nyitás a környezetben is hozott pozitív változásokat.
Jegyzetfélék... a könyv mellől 